Eljött egy újabb nap egy újabb téma: Mi bosszant fel téged.... A barátnőimmel beszélgetve, rájöttem, hogy sok dolog nem csak az én vérnyomásom emeli instant 220-ra hanem másokét is, így született ez a kis gyűjtemény, amit ér alkalmazni a körülöttetek élő katonafeleségek nembosszantására :D
És akkor jöjjön a lista (a teljeség igénye nélkül):
1. Majd hozza haza a sok pénzt!
Egyrészt nem olyan sok az a sok, de még ha az is lenne, lehet az egyedüllétet, boldogtalanságot pénzen mérni? Ha én választhatnék, inkább szeretném itthon, egyben, sértetlenül, mint hogy utalják a pénzt miközben állandó veszélyben van...
2. Most legalább megdolgoznak a fizetésükért...
Nem tudom hogy vagytok vele, de én nem szeretek dolgozó katonát látni! Nagyobb biztonságban érzem magam, amikor a gyakorlótéren mennek a hadgyakorlatok (szerintem akkor is dolgoznak), mint amikor kerítést építeni látom őket és katonai konvojok jelennek meg az utakon...
3. Mit hisztizel, te vállaltad...
Na ez az a mondat amitől falnak megyek, egyrészt nem ezt vállaltam, nem katonához mentem férjhez, de még ha ezt is vállaltam, egy kicsit több együttérzést légyszi, bármilyen hihetetlen ez kívülről nézve én is emberi lény vagyok :P
4. Nem is olyan sok az a 6 hónap...
Próbáltad már???
5. Úgyis csak isznak, buliznak, meg kurváznak kint...
Ez most komoly???? Ilyet nem mondunk egy feleségnek, még akkor se ha tudjuk, hogy az ő párja személy szerint azt csinálja... több együttérzést basszus!!!!
6. Tudom milyen nehéz, a múltkor az én párom is éjszakás volt...
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy az eddigi rekordom 197 egyedül töltött éjszaka....
7. Neked legalább van férjed...
Valahol a nagyvilágban... tudom én se tudok már örülni semminek :D
8. Felemelő érzés, amikor épp a háborús területen szolgáló férjedért aggódsz és lebasz valaki, hogy: Kiküldted a pénzért meghalni azt a szerencsétlent...
A félreértések elkerülése végett, nem mi vagyunk a parancsnokaik, nem mi küldjük ki őket, mi aggódunk!!!
9. Addig sincs rá gondod amíg távol van...
Baszki, ilyenkor vagyunk ám csak totál kész, hogy egyben lássuk viszont, ne egy fadobozba... és nem játék, öröm és pénzszórás az életünk addig se amíg nincs, mert tuti most romlik el a kazán, most hozzák meg a felhasogatásra váró fát, kell kicserélni a mosógépet, lenyírni a füvet, felásni a kertet.....
És a 10. amitől hányok:
"A köcsög zsoldosok meg is érdemlik" És ez a mondat készít ki leginkább, mert ha megsebesül, vagy meghal egy magyar katona, vagy csak külföldön elesett fiainkról/lányainkról emlékezünk meg, ez a mondat mindig olvasható alatta, mint ha ők nem is emberek lettek volna, nem lenne családjuk, akik szerették őket, nem lettek volna szerelmeik, hanem csak névtelen senkik, akik minden rosszat csak maguknak köszönhetnek....